luismiguelofficial.com
Fontos dolog ez, mert a Büntető törvénykönyv ma már büntetőjogi védelemben részesíti a kapcsolattartást a kiskorúval. A gyámhatóság végrehajtási eljárást kezd és bírságot szab ki a gyerek láthatást nem engedő szülővel szemben, és ha ezután is így cselekszik, akkor az már vétségnek fog minősülni a Büntető törvénykönyv szerint. vagyis ha az, akinél elhelyezték a gyermeket önhibájából akadályozza a másik szülő kapcsolattartási jogát bírság kiszabása után is, akkor vétséget követ el és 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Nem büntethető, ha utóbb bepótolják a kapcsolattartást, vagyis a hiba orvosolható. 2020-ban hatályba lépett szabály a Büntető Törvénykönyvben, hogy távoltartás elrendelése nem zárja ki, hogy az elkövető, ha jogosult kapcsolattartásra, akkor a kiskorú gyermekével felügyelt kapcsolattartás keretében kapcsolatot tartson.
A kapcsolattartás joga a másik szülőt megilleti, ugyanúgy a nagyszülőket, a testvért is. A kapcsolattartás azt jelenti főképp, hogy személyesen találkoznak, akár iskolai tanítási szünetben, de benn foglaltatik a telefonhívás, a levelezés is. Külföldre csak a másik szülő hozzájárulásával viheti csak el, akinek szülői felügyeleti joga nem szünetel. Ha a kapcsolattartás nem lehetséges, mert azt akadályozó körülmény van, akkor erről a körülményeről a szülők késedelem nélkül kötelesek tájékoztatni egymást. Az elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi időpontban, de nem később, hat hónapon belül pótolni kell. Mi van akkor, ha a kapcsolattartást akadályozza a másik szülő, vagyis nem engedi a gyereket az apjához, vagy fordítva…stb.? Vagy akkor, ha a kapcsolattartásra kötelezett nem jár el jogszerűen. Ha valaki kellő indok nélkül akadályozza a kapcsolattartást, vagy szabályait megszegi az okozott kárt köteles a megtéríteni. Az eljárás ilyenkor az, hogy a gyámhatósághoz kell kérelmet benyújtani és a hatóság fogja kötelezni az akadályozó szülőt.
Ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy az a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri. Ilyenkor általában közeli rokon közül választanak a gyermek gondozására alkalmas személyt (például a nagymamát), aki bizonyította, hogy alkalmas a gyermek nevelésére. Ha sem szülő, sem pedig harmadik személy nincs, akinél a gyermek elhelyezhető, és a kiskorú érdekében áll, akkor állami gondozásba veszik a gyermeket. A bírói gyakorlat szerint a gyermek elhelyezése iránt indult perekben a bíróság különös gondot fordít annak tisztázásra, hogy hogyan lehet az állandóságot a leginkább biztosítani, melyik szülő felel a házasélet felbomlásáért. A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn és ezért a gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A gyermekkel való kapcsolattartásra mind a szülő, mind a nagyszülő, mind a nagykorú testvér, továbbá – ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja – a gyermek szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa is jogosult.
Hiszen még kicsi, még nincs 12 sem, sőt a szabályozást is jobb, ha 18 éves koráig betartja. A gyermek helyett a törvényes képviselő, a gondozó szülő nyilatkozik, aki a gyermek érdekét képviseli. Képviselné jobban mondva, ugyanis az általa elmondottakat jobbára úgy értékelik, hogy a gyermeket a másik szülő ellen neveli, azért nem akar menni a gyermek oda ahova, ezzel veszélyezteti a gyermeket, ha pedig a gyermek nem vesz részt a kapcsolattartáson az kapcsolattartás akadályozása, bűncselekmény***. Ebben a jogi környezetben teljesen nyilvánvaló, hogy a gyermekkel élő szülő inkább elviszi a kapcsolattartásra a gyermeket. Ha nem teszi meg, pillanatok alatt szakad a nyakába a gyermekjóléti központ családgondozója, a gyámhatóság ügyintézője és egy rendőrségi előadó is rendőrjárőrrel fűszerezve, amennyiben a különélő szülő elég eltökélt és párbeszéd helyett a hatósági megoldást választja. A gondozó szülő egyszerűen lesz, ami lesz alapon el kell, hogy vigye gyermekét a kapcsolattartásra és bíznia kell abban, hogy a bántalmazó különélő szülő legalább a saját gyermekéhez kíméletes lesz.
Később ezt a jogot nyilván megvonták a szülőktől, az ügy jelenlegi állásáról a nincs nyilvános információ. A válás során a szülők egymástól és nem gyermekeiktől válnak el, mégis előfordul, hogy egy apa vagy anya hónapokig nem tartja a kapcsolatot a gyermekével. Még akkor sem, ha ügyvéd előtt készült megállapodás, gyámhivatali határozat vagy bírói végzés szabályozza a kapcsolattartást a különélő szülővel. A jogban esetleg járatlan, a gyermekkel élő szülő ilyenkor a kapcsolattartás biztosítása miatt fordulhat a helyi gyermekjóléti szolgálathoz. Amennyiben tudja a vonatkozó jogszabályokat, ** a kormányhivatal gyámügyi osztályán, régebbi nevén a gyámhivatalnál kérheti a kapcsolattartás végrehajtását, vagyis azt, hogy a különélő szülőt kötelezzék az elmaradt kapcsolattartás pótlására. A szülők válása általában igen hektikus és olykor igen kiszámíthatatlan folyamat, megesik, hogy az indulatok lecsendesedése után a világgá szaladt szülő visszatér, és kíváncsi lesz a magára hagyott, a teljes mértékben a gondozó szülő által nevelt gyermekére mégis csak.