luismiguelofficial.com
Ennek hatására erősödtek a fájások. Mikor már ez nagyon kényelmetlen volt, felálltam az ágy mellé, és abba, illetve Zsolti kezeibe kapaszkodva köröztem a csípőmmel. Ez meghozta az eredményt, és volt egy pont, amikor már azt hittem, hogy szétszakadok, és ki kell nyomnom a babát. Zsolti szaladt is Zsuzsáért, aki most már nem hagyott magunkra bennünket. Visszahelyezkedtem az ágyra. Még mindig ügyeskedni kellett a pozíciókkal, tekintve hogy még mindig fent volt a babácska. Az oldalamra feküdve terpeszben kellett kibírnom néhány fájást. Nagyon nehéz volt, de szerencsére sikerült, amiért dolgoztunk, és elfolyt végre a magzatvíz, lehozva a kicsi fiút a kijárathoz. Most már rendesen feküdhettem, felhúzott lábakkal. Jó volt, hogy azt az utasítást kaptam végig, hogy figyeljem magam, és azt tegyem, amit érzem, hogy tennem kell. Nyomhattam, ha úgy esett jól, és érdekes módon a tolófájások már nem is fájtak, csak idő kellett a kislegénynek, hogy szép lassan maga bújjon ki a pocakból. Oxitocin, infúzió, és egyéb kellékek nélkül.
***** Én 10 napja szültem a Szent Imrében dr. Bálint Mihálynál és Molnár Gabriellánál. A szülésznő nem fogadott volt, de maximálisan meg voltam vele elégedve. Hosszú szülés volt, de békén hagytak, nem sürgettek… és sikerült a gátvédelem, és 2 nap után itthon voltunk. Nagyon hálás vagyok nekik. ***** 2005. november 17-én szültem a Szt. Imrében, igaz császár lett, de nagyon szép élményeim vannak. Nekem a kórház teljes személyzete nagyon szimpatikus volt, Bori kivételével, de a végére ő is megmutatta a jobbik énjét. hirdetés