luismiguelofficial.com
Legvalószínűbbnek az a feltevés látszik, hogy a kép a két fiatal festő keze alól került ki. A távolban látszódó megkapó, azúrkék táj szerzője valószínűleg Leonardo da Vinci. Zenész képmása (1475 körül) A Zenész képmása Leonardo egyetlen férfiportréja. A mellény és a zeneszerszámot tartó kéz befejezetlen, az arca rendkívül kifejező. Madonna Benois (Madonna virággal) (1475-1478) A Madonna Benois Leonardo egyik első munkája, amelyben a fiatal művész már teljes egészében megmutatja stílusát. Ez az az időszak, amikor a festő befejezi tanulmányait Verrocchio műhelyében. A nagyon fiatal, szinte kislányos Madonna nevet, és gondtalanul játszik fiával. A Gyermek arca viszont rendkívüli figyelmet és koncentráltságot fejez ki, ami a csecsemőkre jellemző, amikor valami számukra új dolgot fedeznek fel. A Madonna és a Gyermek motívumának ez az ábrázolási módja teljesen új és eltér a két figura bemutatásának akkoriban uralkodó szigorú sémájától. A Madonna viselkedése itt annyira természetes, hogy minden anya könnyen azonosulni tud vele és érzéseivel.
Az Angyali üdvözlet és a Királyok imádása Leonardo tehát az 1470-es években Verrocchio műhelyében eltanulta mesterétől a drapériák plasztikus formaképzését, amely elsősorban Verrocchio szobrain mutatkozik meg, de már korai művein meghaladta mesterének festészetét. Korai alkotásai közé tartozik, sőt talán első önálló festményeként lehet számon tartani azt a szokatlan, fekvő formátumú Angyali üdvözlet oltárképet, amely valószínűleg a Firenze melletti San Bartolomeo olivetánus kolostor számára készült. A kép előterét elfoglaló, szoborszerűen megformált Gábriel arkangyal térdelő, és Mária ülő alakja, élesen megtörő drapériájú ruháikkal és élénk színeikkel a verrocchiói festészet hatását mutatják, mint ahogy a Mária előtt látható, antik motívumokkal díszített olvasópult is a műhelyben található, római emlékekről készített vázlatrajzokra vezethető vissza. A Mária mögött látható épületrészlet beállítása és erős rövidülésben, perspektivikusan való megfestése mát Leonardói invenciónak tekinthető.
A perspektíva és a sokalakos figurakompozíció voltak azok a művészi problémák, amelyek Leonardo korai firenzei korszakának műveit meghatározzák. A firenzei Uffiziban található, befejezetlen, csak előrajzban megvalósult Királyok imádása kompozíció is ennek jellegzetes példája. A kavargó alakok Mária körül rendeződnek félköríves csoporttá. A háttérben pedig feltűnik Leonardo egyik olyan motívuma, amely szinte egész életén át érdekelte, mindig újra és újra kísérletezett festői vagy szobrászi megvalósításával: az ágaskodó ló és a rajta ülő lovas alakja. E művet Leonardo nem fejezte be, mert a milánói Sforzáktól kapott megbízást. Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet
- Walter Pater - (Vajda Endre fordítása) Szent Anna harmadmagával (1508-1510) A Szent Annát harmadmagával ábrázoló képet a firenzei szervita kolostorba szánták. Leonardo da Vinci életrajzának megírásakor Vasari a következőképpen szól a kép korabeli fogadtatásáról: -Leonardo hosszabb ideig volt ott a kolostorban úgy, hogy nem kezdett el festeni, majd végül egy kartonra megfestette Szent Anna, a Szűzanya és a kisded képét. A kép csodálatra késztetett minden művészt, amikor pedig kész lett, jöttek férfiak és nők, idősek és fiatalok, akik két napon keresztül Leonardo szobáját látogatták, mintha ünnep lett volna az, hogy megtekintik azt a csodálatosan szép művet. - A "londoninak" nevezett befejezetlen vázlat néhány évvel korábban készült, mint a fentebb ismertetett kép. A Szent Családot ábrázolja a gyermek Keresztelő Jánossal. Keresztelő Szent János (1513-1516) A Keresztelő Szent János Leonardo da Vinci utolsó remekműve, amelyet halála előtt három évvel festett. A szent megvilágított alakja a homályból bukkan elő.
Ily módon Leonardo eléri, hogy az emelkedett vallási témájú kép hozzáférhető lesz mindenki számára, de ez a vallásosság a legegyszerűbb hétköznapi élethez kötődik. Szegfűs Madonna (1478-1481) A Madonna piros szegfűvel szerényebb és talán kevésbé spontán mű. A Gyermek rajza azonban ugyancsak nagyon dinamikus, de talán kevésbé realista. A kompozíció összetettebb. A háttérben megjelennek a gyönyörű, sfumato technikával festett hegyek. Ámulatba ejtő az Istenanya köntöse drapériájának a gazdagsága, hajfestésének a módja, valamint bal kezének szinte tökéletes szobrászi modellálása. Sziklás Madonna (1483-1486) A Sziklás Madonna Leonardo da Vinci első képe, amelyet milánói tartózkodása alatt festett. Azzal a céllal készült a mű, hogy majd a milánói San Francesco Grande templom Szeplőtelen Fogantatás kápolnájának a szárnyas-oltárát díszítse. A barlang témája mindig lenyűgözte az olasz mestert. Szerinte a barlangok sajátos geológiai zsigerek, amelyekben a "fortélyos természet" elhelyezte hatalmas és titokzatos szervezetét.