luismiguelofficial.com
A 2019. októberi általános konferencián Reyna I. Aburto nővér a saját élettapasztalatait osztotta meg a depresszióval és az öngyilkossággal kapcsolatos fájdalomról: Elmagyarázta, hogy "a depresszió, a szorongás, illetve a mentális és érzelmi gyötrelmek más fajtái… [e]ltorzíthatják azt, ahogyan önmagunkat, másokat, sőt, Istent látjuk. […] Mint minden testrész, az agy is ki van téve betegségeknek, traumának és kémiai egyensúlya felborulásának. […] Néhány esetben beazonosítható a depresszió vagy a szorongás kiváltó oka, máskor azonban nehezebb lehet meglátni azt. […] Máskor szükség lehet képzett szakemberek ellenőrzése mellett alkalmazott terápiára vagy gyógyszerekre. A kezeletlen mentális vagy érzelmi betegség fokozottabb elszigeteltséghez, félreértésekhez, sérült kapcsolatokhoz, önkárosításhoz és akár öngyilkossághoz is vezethet. […] Sajnálatos módon sokan, akik súlyos depresszióban szenvednek, távolságot tartanak a többi szenttől, mert úgy érzik, nem illenek bele valamiféle képzeletbeli öntőformába.
Ez jó, vagy rossz neked? A szemetes megtelt, és muszáj volt ideborítani? Számomra a Vallomásod cime és amit fóruminditónak írtál, az egy kicsit ellentétes dolognak tűnik. Vannak akikből sugárzik az, hogy elfogadó, befogadó személyiséerintem ez akkor jó ha oda-vissza működik. Én soha nem tolakszom kérdésekkel, de ha elmondanak valami bizalmasat, magánjellegű dolgot meghallgatom és reagálok rá. Szeretek társalogni. Valamilyen szinten mindenki az, csak nem mindegy milyen mértékben. "Lelki szemetesláda vagyok? " Igen. Másrészt nem értem, hogy ez most dicsekvés vagy panasz? Ha zavar, akkor közöld velük. Multinál dolgozom, sok a kolléga. Többekkel vagyok jóban, de van akik elmesélnek olyan dolgokat, hogy pl munkahelyet akarnak váltani. Beadták a jelentkezést, interjúkra járnak. Elmondták mennyi a fizetésük jelenleg, mennyit ajánlottak nekik. Magánéleti dolgokat. További ajánlott fórumok: Valaki segítene, komoly lelki válságban vagyok?! Teljesen kivagyok lelkileg és nagyon bánt, hogy senki nem áll ki mellettem Mit tegyünk, ha lelki szemetesládává váltunk?
Olyan hálózatok kezdenek el most sokkal erőteljesebben működni, amik már ugyan a magzati korban kialakultak, de eddig kevésbé voltak aktívak. A nők agya egyébként is sokkal érzékenyebben reagál a társas hatásokra, tehát a kívülről érkező kritikára, jóváhagyásra, elutasításra, dicséretre. A hormonok miatt az agyban ezek a társas hatások felerősödnek és elég egy apróbb megjegyzés, már el is indul a hiszti lavina. Mivel a serdülők agya még érzékenyebb ezekre a hormonális váltakozásokra, náluk ezért ennyire szembetűnőek ezek a lelki ingadozások. Mit lehet tenni? Hát kibírni. Ugyanúgy, ahogy a dackorszak is elmúlt, majd ez is el fog. De semmiképpen nem szeretném elbagatellizálni ezt a sok család életét megkeserítő átmeneti problémát. Viszont higgyük el, nem csak mi, hanem gyermekünk is ugyanúgy szenved a hiszti rohamoktól. Neki is rossz érzés, nem is mindig érti mi történik vele, honnan jön ez az undokság, harag, amit később felválthat a szégyen és megbánás érzése. (Bár ezt nem fogja mindig az orrunkra kötni).
Konkrét tippek arra, hogyan kezeld a kamaszkori hisztiket Mindenképpen segíthet, ha a konfliktus kitörésekor megpróbálunk viszonylag nyugodtak maradni, még ha ez nem is megy olyan könnyen és "konténerezzük" a problémát. Ez azt jelenti, hogy nem "reagálunk azonnal csípőből" vagyis indulatból a viselkedésére, hanem várunk, amíg lenyugszanak a kedélyek és utána próbálunk röviden, de a már átgondolt észérveinkkel hozzászólni a látottakhoz. Beszélgess vele sokat, hallgasd meg a gondjait. Fontos, hogy soha ne őt, hanem magát a hisztit utasítsuk el vagy minősítsük. Ezáltal érezni fogja, hogy a személyét elfogadjuk és szeretjük, de amit és ahogyan tesz, az nem tetszik. Érdemes megpróbálni megfogalmazni az érzéseinket is az átélt inzultussal kapcsolatban, hogy ez nekünk milyen érzéseket, félelmet, fájdalmat, dühöt okoz. (pl. "Amikor te ezt és ezt teszed, én rettenetesen megijedek és tehetetlen dühöt érzek mert nem tudom mit csináljak veled, hogy neked segíteni tudjak). Azt is javasolhatod neki, hogy találjon ki egy egyezményes jelet arra, amikor kezdi érezni, hogy lassan elszakad a húr és egyre feszültebb lesz.
• Öröm – Minek örülünk? Mitől derűs a keresztény? Tudunk-e örülni az apró dolgoknak, az ajándékoknak? Annak, ami "ingyen" van? Örülünk-e annak, hogy valakik szeretnek minket? Meddig tart az örömünk? Ameddig a sikerélmény? … Örülünk-e az életnek, a természet szépségeinek, az egészségnek, szeretteink társaságának? … Tudok-e akkor is örülni, amikor üres a zsebem, amikor nem tudom még, miből törlesztem hiteleimet? Tudok-e örülni Isten szeretetének, annak, hogy engem is sokan szeretnek, annak ellenére, hogy nem vagyok tökéletes, nem felelek meg az elvárásoknak, hogy sérült a gyermekem, beteg az édesapám, vagy magamra hagytak külföldre szakadt rokonaim? … Manapság, mintha nem lenne tartós örömünk. Vagy a zsigeri, szórakoztató, ellazító, kényelmes semmittevés az egyetlen örömforrásunk? … Ma sokkal inkább aggódunk. Aggódunk a bizonytalanság miatt, a terveink meghiúsulása miatt, a jövő kiszámíthatatlansága és hasonló egyéb okok miatt. Aggódunk, erőt vesz rajtunk a depresszió, szorongás, nyugtalanság.
Mi szeretnénk, ha azonnal térdre kényszerítené Soros Györgyöt, Putyint, a vírust, tegyen rendkívüli csodát, hívja fel magára a figyelmet erővel, szokatlanul: hadd leckéztesse meg, szégyenítse meg a világ hatalmasait. Hadd jutalmazza meg, már itt a benne hívőket, hadd bánjon kesztyűs kézzel, hadd tegyen kivételt azokkal, akik közelebb érzik magukat hozzá, hadd élvezzenek előnyt, privilégiumot az egyház tagjai, mert hát hűségesek hozzá… De nem. Isten minket is "bedob a sűrűbe", ahogy Krisztus is feláldozta magát, elszenvedve a kínhalált is. Harmadnapra mégis győzött, és ez az örömhírünk. Ez az örömünk oka. • Alázat – Identitásunk alázatra nevel. Tudom a helyemet. Nagy kísértés ma másnak mutatkozni. Megjátszani magunkat. Megfelelni a másokban rólunk kialakult képnek. Elidegenedtünk, Túlfűtött egónk reklámozza magát. Ezért versenyzünk, ezért hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, ezért akarjuk a korszellemet kiszolgálni… Erkölcsös, köztiszteletben álló embereket is megkísért a pénz, a hiú dicsőségvágy, vagy a hatalom, ha magasabb pozícióba kerülnek.