luismiguelofficial.com
- A fiam mindent ellopott a lakásból, amikor vakációra mentem. Ellopta édesapám érmegyűjteményének a felét is. Több mint 10 ezer dollár (nagyjából 3 millió forint - a szerk. ) értékben lopott a családtól. Nemcsak hogy nem szeretem őt, de minden egyes porcikáját utálom. - A fiam szexuálisan bántalmazta az 5-6 éves lányomat, aki neki féltestvére volt. A 14 éves fiam, és egészen 18-19 éves koráig bántalmazta a lányomat. Nem hinném, hogy a szemébe tudnék még egyszer nézni anélkül, hogy megölném. Más eseteknél pedig egészen máshonnan gyökereztethető a probléma. Vannak olyan nők, akik nem akarnak gyereket vállalni, mert egyszerűen nem is tudják magukat elképzelni anyaként. Beleerőltetni őket a szerepbe sokszor nagy hiba, amiről az alábbi történetek tanúskodnak. - Soha nem akartam gyereket. Nem éreztem késztetést, hogy szüljek, mások babáinak látványa sem hatott meg. Soha nem gondoltam volna magamról, hogy jó anya lennék, és ezt az élet be is bizonyította. Amikor férjhez mentem, eleinte ő sem akart apa lenni, aztán egyszer csak a semmiből tudatta velem, hogy mindennél fontosabb lenne számára, ha születne kisgyerekünk.
1/43 anonim válasza: 2014. júl. 4. 23:01 Hasznos számodra ez a válasz? 2/43 anonim válasza: 93% Ajánlom figyelmedbe ezt a cikket: [link] 2014. 23:02 Hasznos számodra ez a válasz? 3/43 anonim válasza: 100% Én csak nagyapában ismerek ilyet, de számomra az is megdöbbentő. 2014. 23:04 Hasznos számodra ez a válasz? 4/43 anonim válasza: 79% Anyába létezik. Az öreganyám nem szerette anyukámat. 23:08 Hasznos számodra ez a válasz? 5/43 anonim válasza: 100% Van ilyen, de általában ennek oka van. Pl anyuka elvált a gyerek hasonlít az anyjára, apuka meg rajta vezeti le a sérelmeket. Vagy tudja hogy nem a sajátja ezért nem is törődik vele. vagy egy érzelmi tuskóról beszélünk akit tényleg nem érdekel a saját gyereke, sajnos erre is akad példa, Én őket sosem fogom megérteni. 23:08 Hasznos számodra ez a válasz? 6/43 anonim válasza: 100% Létezik, ilyen az enyém is. 5 éve felém és az öcsém felé sem néz. 23:13 Hasznos számodra ez a válasz? 7/43 anonim válasza: 98% Nagy téveszme az, hogy minden szülő szereti a gyerekét.
MEGÉRI????? Tánczos Lívia Könyvrendelés: és
"A nárcisztikus szülő tipikus jellemzője, hogy gyermekéhez annak kizárólagos birtokosaként kötődik... (és) különös féltékenységgel figyeli gyermeke önállóvá válásának folyamatát. " [1] Ennek eredménye az a jelenség, amelyre a nárcisztikus kötődés, kodependencia, illetve társfüggőség kifejezést alkalmazzák — amelynek lényege, hogy abban a gyermek kizárólag a szülő érdekében létezik. [2] "A kegyetlenkedéseit szeretetteli kifejezésekbe csomagolja. Az agresszív és ellenséges tetteit figyelmességként reklámozza. Az önző manipulációit ajándékként tálalja. A kritikákat és a rágalmakat ravaszul aggodalomnak álcázza. Csak a legjobbat akarja neked. Ő csak neked akar segíteni. " "Sajnos a terapeuták is legtöbbször a nárcisztikus anya védelmére kelnek – részben mert szülőtársról van szó, részben mert az anya cselekedetei letagadhatóak – megerősítve ezzel az elszigeteltség és a tehetetlenség érzését (" Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta úgy! "). " [3] Jellemzői [ szerkesztés] Míg a "megfelelő" szülő elég önbizalommal rendelkezik ahhoz, hogy teret engedjen gyermeke önállósodására, "a patologikusan nárcisztikus szülő igénye... [lehet] hogy önmagasztalása érdekében egy bizonyos viselkedést erőszakoljon ki gyermekéből. "
Nem csak maga a hiány okoz fájdalmat, sokkal több téren befolyásolja az ember életét, mint ahogy azt sokan gondolnák. Akit nem szeretnek kiskorában, nem tanulja meg szeretni saját magát. Nem tanulja meg becsülni magát, sokkal nehezebben tud kiállni magáért. Akit nem védenek meg kiskorában, sokkal nehezebb feladat lesz számára saját maga védelme, akármennyi idős. Mert, ha gyerekkorában valaki a rossz bánásmódhoz szokik hozzá, a megalázáshoz, a bántáshoz, a határainak megsértéséhez, akkor gyakran fel sem tűnik neki, ha újra számára méltatlan helyzetbe kerül. Hiszen annyira "ismerős, megszokott". Még leírnom is fáj ezt a mondatot, de gyakran, akit gyerekként rendszeresen bántanak, felnőttként is egy bántó kapcsolatban érzi "otthon" magát. Az az ismerős, a "biztonságos" terep. Mi történik a gyerekkel, akit nem szeretnek? Szülőként nemcsak az a felelősségünk, hogy gondoskodjunk a gyerekeink fizikai szükségleteiről és tiszteletben tartsuk személyiségüket, hanem az is, hogy tükörként funkcionáljunk.
[PAS szindróma] Parentifikáció: A szülő és a gyerek szerepek felcserélését takarja, ahol a gyereknek a saját szülője szülőjeként kell viselkednie. A gyerek olyan, életkorát meghaladó feladatokat kényszerül ellátni, amelyek a szülők kötelessége kellene hogy legyenek. Szimbiota nárcisztikus: A gyerekét a saját maga kiterjesztésének tekinti, aki nem önálló lény. Számára a gyerek arra van, felajánlja az egész életét a nárcisztikusnak, hogy az azon keresztül élhessen, ellenkező esetben a gyerek azzal van vádolva, hogy nem szereti a szüleit eléggé, és képtelen a szeretetre. Túlnyomórészt depresszív epizódjai vannak. [7] Márpedig szeretetet pénzen nem lehet venni. És ha a gyermek azt tapasztalja, hogy neki mindig a legrosszabb, legelhasználtabb jut; meg senkinek nézik... "Büdös kölyke, Senkiházi bitang szemét kölyök... " Csak mert szeret a füzetébe, vagy a rajzlapon rajzolni; érdeklődik a művészetek iránt, és keresi az útját, ahova fejlődhet... A gyermeknek nem a szülő pénze kell, kellene; hanem a szeretet.
Ha egy gyerekben gyönyörködnek a szülei, az nemcsak a gyerekkorát teszi széppé, hanem az önbecsülését alapozza meg, ami pedig az egész életét könnyíti és pozitívan befolyásolja. Szülőként a legtöbbet azzal adhatunk gyerekeinknek, ha olyan tükröt tudunk mutatni neki, amibe öröm belenézni. Sebestyén Eszter
23:23 Hasznos számodra ez a válasz? 10/43 anonim válasza: 2014. 23:25 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések:
Véleménye szerint általában a nők azok, akik számára a gyereknevelés természetes folyamat, könnyen belehelyezkednek a mostohaanya-szerepbe akkor is, ha nincsenek ilyen irányú tapasztalataik. De ők azok is, akik azt gondolják, sokkal jobb anyák lesznek, mint az exfeleség volt, és irreális elvárásokat támasztanak. A férfiaknak ez általában nehezebb. Ők azt sem feltétlenül tudják, hogy a szeretet kialakulásához időre van szükség, energiabefektetésre, a sebezhetőség bátor vállalására, egy döntésre, semmi sem automatizált. Ám amikor a mostohaapák megtanulják, hogyan kontrollálják saját érzelmeiket, hogyan osszák meg azokat párjukkal (és soha nem a gyerekkel), amikor rádöbbennek, hogy nem kell szeretniük a gyereket ahhoz, hogy jó pótszülei legyenek, általában csökken a bűntudatuk, a féltékenységük, és kialakul egy élhető családmodell.